Egymás mellett külön-külön

2011 február 17. | Szerző: Pixie

Volt egyszer, hol nem volt egy csinos agárlány. Vékony, pattogós és nagyszájú – az a fajta feltűnő kutya, aki tesz róla, hogy mindenki vele foglalkozzon, ha véletlenül nem így lenne azonnal, ahogy megjelenik valahol. Kicsit harapós, kicsit tudálékos, de a kanok mégis ész nélkül rohannak utána. Legyen a neve Durci.

Egy nap találkozott egy bernáthegyivel, és összemelegedtek. A bernáthegyi jól megtermett, nagyszívű, okos, de kicsit nehéz természetű – mindemellett remekül ki lehet vele jönni, ha hagyják a saját útját járni. Az ő neve legyen Mackó.

Mackó nem szőrözött sokat, beköltözött Durci kutyaházába, most együtt élnek. Vagy egymás mellett… Durci ugyanis hamar a fejébe vette, hogy kifordítja Mackót a bundájából: tetszik, nem tetszik, változnia kell! Nem is akárhogy, majd ő megmutatja az egyetlen helyes utat, és jaj Mackónak, ha letér róla!

Szegény Mackó eleinte fejet hajtott szíve hölgye előtt, és próbált másmilyen lenni. De ahogy másoknak sem, neki sem sikerült kibújni a bőréből…

Durci meg van győződve arról, hogy tényleg helyesen cselekszik, komoly tudományos háttérmunkát is végez annak érdekében, hogy bebizonyítsa Mackónak: segítségre van szüksége, és az egész csak az ő érdekében történik. Mackó is tudja, hogy vannak problémái, de sejti, hogy ezek egy részét maga Durci idézi elő…

Az egész folyamat néhány hónap alatt egy ördögi körré alakult: Durci egyre keményebben osztja Mackót, Mackó pedig egyre inkább ellenáll – erre Durci ráerősít, Mackó pedig még jobban befordul. Ezen Durci újra felbőszül, és tovább gerjesztik a folyamatot, amit már nem nagyon lehet megállítani. Folyamatosan távolodnak, és egyik sem képes – vagy hajlandó? – beadni a derekát. Soha nem fognak közös nevezőre jutni, mert Durci támad, Mackó pedig vagy elfordul tőle, vagy valamilyen pótcselekvésbe menekül, amivel csak tovább hergeli Durcit, aki meg van győződve a saját – és egyetlen – igazságáról, és nem hajlandó engedni belőle. Tagadhatatlan, hogy jót akar, de mint tudjuk, a Pokolba vezető út…

Mackó már nem fogja sokáig húzni. Vagy gyávaságból, vagy a dolog hiábavalósága miatt, de nem mondja el Durcinak, hogy mit érez valójában, még tovább rontva a helyzeten. Gyakorlatilag félrevezeti, aminek sehogy sem lehet jó vége…

 

Egyikük sem érzi jól magát ebben a kapcsolatban, mindkettő igényli a változást, csak pont az ellenkező irányba húzzák: Durci befelé, Mackó kifelé. Nem látják be, vagy csak nem merik kimondani, hogy szűk már ez a kutyaház, nem tudnak együtt élni egymás bogaraival. Két értelmes, értékes kutya sebesre marja egymást a semmiért…

Legközelebb, jó?

2011 február 16. | Szerző: Pixie

Történt egyszer, hogy Nagyi megígérte Nyuszinak, hogy elviszi egy csajos délutánra, csak ők ketten. Sétálnak, moziba mennek, beülnek egy cukrászdába. Legközelebb, ha Apa elhozza őt Anyától.

 

Nyuszi lelkesen készült, nem felejtette el. Sosem felejti el. Eltelt a hétvége, Nagyi nem jelentkezett. Apa és Cica vigasztalták Nyuszit, találgattak, hogy mi jöhetett közbe, Nagyi talán beteg, vagy nagyon-nagyon fontos dolga akadt.

 

Eljött a következő hétvége, még mindig semmi. És a következőn sem. Ekkor felhívták Nagyit, Nyuszi nagy lelkesen, mindent megbocsájtva örült Nagyinak, és ártatlanul megkérdezte, mikor mennek együtt valahova. Nagyi a lehető legtermészetesebben válaszolt: legközelebb, jó? Hát persze, hogy jó, csak menjünk már, annyira jó lesz!

 

A következő alkalommal Nagyi megint nem jelentkezett. Apa ekkor méregbe gurult, megsajnálta Nyuszit, fogta az egész pereputtyot, és meglátogatták Nagyit. A kocsmában, amit vezet. A kocsmában, ahol minden törzsvendég a „családja”… Nagyi kapta magát, átszaladt a szomszédos boltba, és vett Nyuszinak édességet, amikor tudja, hogy gondok vannak az étkezésével, és újsághoz csomagolt műanyag kütyüt… Sebaj, Nyuszi örült, hogy kapott ajándékot – és egy újabb ígéretet, hogy legközelebb elmennek együtt valahova. De jó lesz végre!

 

…egy idő után Nyuszi már nem kérdezte, hogy mikor viszi el Nagyi a csajos délutánra, és akkor is minden lelkesedés nélkül beszélt vele, amikor Apánál időről időre betelt a pohár, és felhívta Nagyit „ha Mohamed nem megy a hegyhez” – alapon.

 

Eljött a karácsony, már jó előre megbeszélték, hogy együtt lesz az egész család: Apa, Nyuszi, Cica, Apa hugai, az ő családjuk, Cica mamája, Nagyi és Papi. Ahogy mindig. Apa és Cica beszerezték Nyuszinak az összes ajándékot, azt is, amit tőlük kap majd, azt is, amit Nagyiéktól… Áttrükközték Nagy Hugiékhoz, ahol összejött mindenki. Nyuszi nagyon izgult, várta a nagy napot, hogy együtt legyen a család. Együtt is volt. Kivéve Nagyit. Még csak nem is telefonált…

 

Boldog karácsonyt neked is, Nagyi!

 

Az ajándékot Kis Hugi átadta, volt finom ebéd, süti, karácsonyfa. Nyuszi már nem is kérdezett semmit…

 

…de sebaj, Nagyi megígérte, hogy vesz jegyet, és elmennek színházba. Legközelebb.

Na innentől…

2011 február 15. | Szerző: Pixie

 …jönnek a mesék.

Megvan a fa, mostantól szépen folyamatosan növeszti majd a leveleit.

Szegény Nyuszi… folyt.köv.

2011 február 15. | Szerző: Pixie

…

 

Ahogy telt az idő, Apa találkozott egy fekete cicával, és egymásba szerettek. Szerencsére Nyuszi is hamar megszerette Cicát, és boldog volt, amikor vettek egy kis lakást, és végre minden alkalommal ugyanoda mentek haza, amikor Apa elhozta őt Anyától. Szépen berendezték az életüket, fizették a hitelt, és szerényen, de boldogan megvoltak. Pont, mint egy család.

 

Cica eleinte félt egy kicsit, hiszen teljesen ismeretlen terepre lépett – ő is nemrég vált el, de saját gyereke, sőt, még kistestvére sem volt. Az ő élete teljesen másról szólt ezelőtt, gyorsan és keményen élt, az új helyzet fenekestül fölforgatta a világát – de nem bánta, mert eddig ismeretlen élményeket és örömöket hozott, nem is gondolta volna soha… Mindezzel együtt nem volt könnyű az átállás, Cica rengeteget dolgozott rajta – szerencsére Apa nagyon türelmes, Nyuszi pedig nagyon lelkes, úgyhogy szép lassan átsegítették egymást a nehezén. Sőt, még Anyával is jóban vannak, ami kimondhatatlan segítség mindannyiuknak – legfőképp Nyuszinak.

 

Anya közben elhagyta a pótapukát, elköltöztek Nyuszival, hogy új életet kezdjenek. Nagyon-nagyon sok munkájuk lesz még az új házzal, az új helyzetekkel, de bizakodva néznek a jövő elé.

 

Nyuszi is megnyugodni látszik, bár közben belépett a kamaszkorba – édesen, de veszélyesen csinálja, ahogy egy nagyon nagyszívű, szeretni tudó, de okos és erős egyéniségű nyuszilány, aki néha azt sem tudja, hol van. Anya, Apa és Cica pedig próbálja türelmesen, szeretettel terelgetni az úton, hogy boldog, kiegyensúlyozott Nyuszi legyen – jutott már neki elég…

 

Szegény kis Nyuszi

2011 február 15. | Szerző: Pixie

Élt egyszer egy édes kis nyuszilány, az egyszerűség kedvéért legyen a neve Nyuszi.

 

Okos volt, kedves, és szép, hatalmas, tiszta szemei mindig csillogtak a jókedvtől és a kíváncsiságtól, selymes, puha bundája ragyogott a reggeli fényben. Már születésétől kezdve szerette mindenki, ő pedig hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a világ csodáiba, hiszen az tele volt érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal, csupa játék és kacagás, napfény, varázslatos illatok és ízek birodalma. Biztonságban élt szerető családja körében, barátok között, egészséges volt, és boldog.

 

Ám egy nap összetört a kis világa, hirtelen beborult az ég, és ő nem értett semmit, csak annyit, hogy nagyon nagy baj van: Anya és Apa elválnak! Teljesen összezavarodott, elkeseredett, el sem tudta képzelni, mi lesz ezután. Szegénynek sehogy sem fért a fejébe, hogy mit ronthatott el – hiszen ki másnak lehetne a hibája – az nem lehet, hogy a szülei már nem szeretik egymást!

 

Anya és Apa márpedig elváltak. Tönkrement a házasságuk, nem tudták, és már nem is akarták megmenteni. Nyuszi Anyával maradt, hiszen kicsi volt még, épp csak elkezdte az iskolát. Elköltöztek, Apa helyére más lépett Anya életében – de az ő szívében nem. Az ő szívében csak Anya és Apa, mellettük pedig mérhetetlen keserűség, fájdalom és félelem lakott, más nem fért bele. Néha tanyát ütött egy kis reménysugár, hátha ez csak egy rossz álom, és kiderül, hogy nem is igaz, de ahogy telt az idő, egyre halványabb lett.

 

Nyuszi bezárkózott, elfordult a világtól – a sok csoda, ami eddig örömöt okozott, már nem volt érdekes, nem bízott senkiben, nem tudta senki megnyugtatni, elhitetni vele, hogy minden rendben lesz.

 

Az új apuka nem vált be. Szép lassan kiderült, hogy Anya, ahelyett, hogy támaszt talált volna benne, beszerzett a személyében még egy gyereket, pedig Nyuszira sem volt elég ideje és energiája. Szegény Nyuszinak átjáróház lett az élete: évente váltott iskolát, Apa sem találta meg elsőre a megfelelő pótanyukát, és gyakran költözött is – nem nagyon volt biztos pont az életében. Szegény Nyuszi ott maradt félárnyékban a hatalmas szeretetigényével, egy óriási lyukkal az életében, amit senki sem tudott tisztességesen befoltozni.

 

…